A VÁLASZUNK NEM
Nyílt levél a 2026-os, az Unió helyzetéről szóló beszédre válaszul
Elnök Asszony,
az Unió helyzetéről szóló beszédében azt kérdezte tőlünk, hogy erősebb, függetlenebb és nagyobb cselekvőképességgel rendelkező Európát akarunk-e. Azt mondta nekünk, hogy „csak Európa adhat valódi szuverenitást az európaiaknak”. Új európai biztonsági struktúrákat és mélyebb gazdasági integrációt sürgetett.
Választ kért az európaiaktól.
A válaszunk NEM.
Nem azért, mert elutasítjuk Európát. Európa az otthonunk.
De elutasítjuk azt az állítását, hogy csak Európa adhat valódi szuverenitást az európaiaknak. A szuverenitás nem olyasmi, amit az Európai Unió adhat nekünk.
Minden politikai hatalom a néptől ered. Forrása nem az állam, a kormány vagy az Európai Unió.
Mivel az emberek szuverének, az állam azért létezik, hogy őket szolgálja és végrehajtsa az akaratukat. Hatalma az emberektől származik, nem fordítva.
Az Európai Unió ettől a hatalmi forrástól még egy lépéssel távolabb áll. Azért létezik, hogy tagállamait szolgálja és végrehajtsa azok akaratát, és csak azokat a hatásköröket gyakorolja, amelyeket a tagállamok úgy döntöttek, hogy ráruháznak.
Az Európai Unió nem szuverén állam, és nem adhat szuverenitást az európaiaknak.
NEM ADTUNK ÖNNEK ILYEN FELHATALMAZÁST
A 2004-ben az EU-hoz csatlakozó országok — közülük sokan csak nemrég szabadultak fel a totalitárius uralom alól — ahhoz az Unióhoz csatlakoztak, amelyet az akkor hatályos szerződések határoztak meg.
Nem sokkal később megjelent az Európai Alkotmány tervezete.
Amikor az embereket valóban megkérdezték, Franciaország NEM-et mondott. Hollandia NEM-et mondott.
E projekt jelentős része később a Lisszaboni Szerződés formájában tért vissza. Ez kiterjesztette a többségi szavazást és az európai szintű hatásköröket, miközben szinte egyetlen európai népesség sem kapott lehetőséget arra, hogy közvetlenül szavazzon róla. Írország volt a kivétel: az írek először elutasították a Lisszaboni Szerződést, majd a garanciák megtárgyalása után ismét szavazásra kérték őket.
A ma létező Európai Unió tehát messze túljutott azon, amihez Közép- és Kelet-Európában emberek milliói eredetileg csatlakozni szavaztak. Ez fontos tény, amikor Ön ma európai szuverenitásról beszél.
EURÓPA TÖRTÉNELME VÉRES
Miután a római hatalom Nyugat-Európában széthullott, Nagy Károly a kontinens nagy részét egy császári korona alatt egyesítette. Az európai integrációs mozgalom ma is az ő örökségére hivatkozik.
Az ezt követő évszázadokat azonban ismétlődő küzdelmek jellemezték a kontinens feletti uralomért olyan uralkodók és dinasztiák között, amelyek hatalmi központjai azokon a területeken feküdtek, amelyekből később Franciaország, a német királyságok és a Brit-szigetek kialakultak.
Más évszázadok. Más uralkodók. Más okok.
Egy minta azonban újra és újra visszatért. Az uralkodók egyre nagyobb területekre, több erőforrásra és több emberre törekedtek, akik felett hatalmat gyakorolhattak, és akiktől bevételeket szedhettek. Ambícióik nőttek; az árat az egyszerű európaiak fizették meg.
Ők fizették az adókat. Ők adták a munkaerőt. Ők adták a katonákat. Ők temették el a gyermekeiket.
Királyságok, birodalmak és kormányok emelkedtek fel és buktak el. Határok mozdultak. Zászlók változtak. De nemzedékről nemzedékre egyszerű embereket kényszerítettek arra, hogy olyan ambíciókat finanszírozzanak, amelyek nem az övéik voltak, és olyan háborúkban haljanak meg, amelyek arról szóltak, ki határozza meg Európa politikai rendjét.
Nyolcvanegy évvel Európa legutóbbi katasztrofális háborúja után egyre több jelét látjuk annak, hogy az Európai Unió egy újabb nagy konfrontációra készíti fel Európát Oroszországgal, amely évszázadok óta a Kelet-római Birodalom örökösének tekinti magát.
A Nyugat- és Kelet-Róma közötti ősi megosztottság talán eltűnt mai politikai szókincsünkből, de öröksége továbbra is nagyon is él. Néhány évvel ezelőtt Ukrajna betiltotta az Orosz Ortodox Egyházat, és évszázados vallási kapcsolatokat szakít meg Moszkvával.
Alig több mint két évszázad alatt kétszer fordult egy olyan kontinentális európai hatalom kelet felé Oroszország ellen, amely Európa nagy részét az ellenőrzése alá vonta — Napóleon 1812-ben és Hitler 1941-ben. Mindkét hadjárat elképzelhetetlen méretű katasztrófával végződött.
Nem engedjük, hogy Európát harmadszor is ugyanarra a célra szervezzék meg. Nem leszünk többé hasznos idióták mások által kitalált, a mi pénzünkből finanszírozott és a mi gyermekeinkkel megvívott háborúkban.
Európát soha többé nem szabad háború céljából egyesíteni.
Európa véres történelme egyetlen európai intézménynek sem ad erkölcsi felhatalmazást arra, hogy Európa nemzeteit egyetlen kontinentális hatalommá alakítsa.
Évszázadokon át a kontinens feletti hatalom összpontosítására tett kísérletek újra és újra rivalizálásban, uralomban és háborúban végződtek. Ezért elutasítjuk azt az elképzelést, hogy Európa egyesítése egy újabb Oroszországgal vagy más nagyhatalommal vívott háborúban végződjön.
Nem akarunk újabb európai birodalmat.
Szuverén európai nemzeteket akarunk: békéseket, virágzókat és szabadokat, amelyek együttműködhetnek egymással és a világ többi részével.
Egyetlen fővárosnak sincs joga Európa felett uralkodni. Sem Párizsnak. Sem Berlinnek. Sem Londonnak. Sem Moszkvának. Sem Brüsszelnek.
ÉS ELUTASÍTJUK AZ ÖN MÉRLEGÉT
NEM TARTOTTA TISZTELETBEN AZOKAT A JOGOKAT ÉS AZT AZ ELSZÁMOLTATHATÓSÁGOT, AMELYEKET MÁSOKTÓL KÖVETEL.
Az EU továbbra sem csatlakozott az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, noha saját szerződései erre kötelezik, miközben az Ön saját Bizottságát elmarasztalták amiatt, ahogyan az Ön Pfizerrel folytatott kommunikációjához való hozzáférési kérelmeket kezelte.
ALÁÁSTA AZ EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGÁT.
Az európai vállalatok fő versenytársaikénál jóval magasabb energiaárakkal szembesülnek, és a világ ötven legnagyobb technológiai vállalata közül mindössze négy európai — miközben Brüsszel egyre inkább a gazdasági élet legapróbb részleteit is szabályozza.
NEM VÉDTE MEG EURÓPA HATÁRAIT.
Az ellenőrizetlen migráció és a szabályok elégtelen érvényesítésének évtizedei növekvő nyomást helyeztek a lakhatásra, az iskolákra, a közszolgáltatásokra és a nemzeti költségvetésekre, miközben aláásták az emberek bizalmát abban, hogy kormányaik képesek ellenőrizni, ki lép be az országukba és ki marad ott.
És a prioritásai a saját költségvetéséből is látszanak: az Európai Unió 2026-ban több mint 13 milliárd eurót fordított saját igazgatására, de csak körülbelül 5 milliárd eurót migrációra és határigazgatásra.
Elutasítjuk azt a politikai elképzelést is, hogy a tömeges bevándorlást a nemzeti identitás gyengítésére lehet felhasználni. Az Európán kívüli országokból érkező emberek természetesen nem osztoznak ugyanabban az örökölt kötődésben nemzeti történelmünkhöz, intézményeinkhez és államainkhoz. A gyengébb közös történelmi kötelékekkel rendelkező lakosságot könnyebb lehet meggyőzni arról, hogy ezek a nemzetek elavultak, és át kell adniuk helyüket egyetlen szupranacionális európai államnak.
A PRAGMATIZMUST IDEOLÓGIÁVAL VÁLTOTTA FEL.
A zöld megállapodás, a szén-dioxid-árazás és a kötelező európai szabályok révén a tagállamoknak saját lakosságukra kell terheket róniuk az európai szinten meghatározott prioritások teljesítése érdekében. Egyre nagyobb részét irányítják át annak, amit az európaiak megkeresnek, olyan politikai célokra, amelyeket közvetlen szavazással soha nem választottak.
A DIPLOMÁCIÁT KONFRONTÁCIÓVAL VÁLTOTTA FEL.
Az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok nagyrészt befagytak, miközben a Kínával, sőt még az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatok is egyre konfrontatívabbá váltak. Európának képesnek kell lennie működő kapcsolatokat fenntartani a nagyhatalmakkal akkor is, ha nem értünk velük egyet.
NEM TARTOTTA TISZTELETBEN SAJÁT ELVEIT.
Az EU szubszidiaritást ígér — azt, hogy a döntéseket a lehető legközelebb hozzák meg az emberekhez — miközben a hatalom, a szabályozás és az adminisztráció továbbra is európai szinten összpontosul.
NEM VÉDTE MEG A SZÓLÁSSZABADSÁGOT, A MAGÁNÉLETET ÉS A POLITIKAI EGYET NEM ÉRTÉS JOGÁT.
A magánkommunikáció egyre kiterjedtebb szabályozói felügyelettel néz szembe, az uniós intézmények egyre mélyebben avatkoznak be az online politikai információs térbe, és még olyan aggodalmak is felmerültek, hogy emberek politikai vagy filozófiai meggyőződésük miatt elveszítik a banki szolgáltatásokhoz való hozzáférést.
És az Ön válasza mindezekre a kudarcokra: még több hatalom Brüsszelnek?!
A válaszunk NEM.
EURÓPA NEM AZ EURÓPAI UNIÓ
Beszédében újra és újra úgy beszélt, mintha Európa és az Európai Unió ugyanaz lenne.
Nem ugyanaz.
Európa régebbi az EU-nál, és végtelenül több annak intézményeinél.
Egy cseh, aki cseh szuverenitást követel, európai. Egy francia, aki francia szuverenitást követel, európai. Egy holland választó, aki NEM-et mond a további integrációra, európai.
Az Ön politikai projektjével szembeni ellenállás nem Európa elutasítása.
Közel hét évnyi elnöksége után leírta az Európai Unió válságait, megosztottságát, gazdasági nehézségeit, biztonsági fenyegetéseit és a bizalom elvesztését — de sehol nem tette fel komolyan a kérdést, milyen felelősség terheli saját Bizottságát az Ön által vezetett Unió állapotáért.
A vezetés felelősséggel jár.
Még több hatáskört és döntési jogot kér tőlünk.
A válaszunk nem pusztán az, hogy nem adunk többet.
Visszavesszük azokat a hatásköröket, amelyeket a múltban tőlünk és államainktól az Európai Unióra ruháztak át.
A szuverenitás az embereké. A hatalom tőlük ered — nem Brüsszelből. Amit az emberek átruháztak, azt vissza is vehetik.
Ezért elutasítjuk a politikai hatalom minden további átruházását Európa nemzeteitől az Európai Unióra, és visszaköveteljük a már átruházott hatásköröket arra a szintre, ahová a szuverenitás tartozik: az emberekhez és államaikhoz.
Választ kért az európaiaktól.
A válaszunk NEM.
Tudni akarta, hogy még mindig Öné-e a szívünk.
Nem az.
Több hatalmat kér.
Megtagadjuk.
És visszavesszük a sajátunkat.
Az Európai Bizottság elnökeként eltöltött közel hét év után az Unió állapota az Ön vezetésének eredménye is.
Az Európai Unió szerződései szerint az Európai Parlamentnek jogában áll elmozdítani az Európai Bizottságot.
Nem tett eleget ennek a felelősségének.
A politikai hatalom végső soron az embereké. Ha képviselőik nem vonják felelősségre a hatalmon lévőket, az embereknek maguknak kell megszólalniuk.
Ezért most megszólalunk.
Elvesztette a bizalmunkat.
Elvesztette a tiszteletünket.
És azoknak az embereknek a szemében, akiknek munkája és adói fenntartják az Ön által vezetett intézményeket, elvesztette mindazt a politikai tekintélyt, amellyel valaha rendelkezett.
Hallottuk az értékelését.
Láttuk az eredményeit.
A következtetésünk: